Amikor a gyűjtő őshüllőt talál

Újabb szórványleletek a Dunántúlról

By: Segesdi Martin 2021. nov 21.

A Dunántúli-középhegység triász időszaki kőzeteiben lépten-nyomon ősmaradványokra bukkanhatunk. A helyenként gyakorinak mondható pörgekarúak, kagylók és ammoniteszek kövületei mellett olykor gerincesek csontjai is előkerülnek. Ezek a szórványos őshüllőleletek kimondottan ritkák, legtöbbször csak egyetlen különálló csont kerül elő az adott feltárásból, vagy kőzetrétegből. A Magyar Természettudományi Múzeum nemrég két ilyen értékes ritkasággal gazdagodott a megtaláló, Batka Zoltán jóvoltából, aki az Őslénytani és Földtani Tárnak adományozta őket. Felajánlását ezúton is hálásan köszönjük!

[fotó: MTM/Szabó Márton]

Az egyik maradvány egy közelebbről nem határozható Eosauropterygia tengeri hüllő bordája (főleg velük foglalkozik korábbi bejegyzésem), a másik pedig (jobb oldalt) szintén egy tengeri őshüllő, egy ichthyoszaurusz csigolyája. Az ichthyoszaurusz elnevezés „halgyík”-ot jelent, hiszen ezek a szárazföldi ősöktől származó lények áramvonalas testükkel, úszókká módosult végtagjaikkal, illetve számos más anatómiai sajátságukkal kiválóan alkalmazkodtak a nyílttengeri életmódhoz.

Vízi őshüllők maradványaival, köztük közel teljes halgyík csontvázzal a múzeum „Eltűnt világok” című kiállításában találkozhatnak az érdeklődők.

Segesdi Martin

Segesdi Martin vagyok, az ELTE Őslénytani Tanszékének doktorandusza. Azért indítottam a Csontok & Koprolitok blogot, hogy saját kutatásaimat, azokhoz kapcsolódó ismereteket, és más őslénytani témájú érdekfeszítő történeteket mutassak be rajta közérthetően. A bannert Földházi Gyula készítette.